Anita Moorjani
Kérdezz-felelek
-Miként határozod meg a „feltétel nélküli szeretetet” , amit abban a másik valóságban tapasztalál, és miben különbözik ez attól a szeretettől, amit a fizikai valóságban ismerünk?
– A másik világban tapasztalható szeretet leginkább abban különbözik, ahogy nagyon tiszta a lényege. Nincs terve vagy elvárása, nem érzelemből működik, és nem annak függvényében reagál, hogy mit teszel vagy érzel. Egyszerűen csak van.
-Lehetséges a feltétel nélküli szeretet állapotát itt, a fizikai valóságban is létrehozni?
– A belső lényünket tekintve mindannyian a tiszta, feltétel nélküli szeretet vagyunk. Amikor ezt a fizikai valóságban kifejezzük, átszűrjük az elménken és emberi érzelmek formájában jelenítjük meg.
Mindezt leginkább a prizmán áthatoló fehér fény metaforájával írhatjuk le: a feltétel nélküli szeretet olyan, mint a tiszta fehér fény. Amikor a prizmán áthatol, megtörik, és a szivárvány színeire bomlik. Ezek a színek képviselik az érzelmeinket – örömöt, szeretetet, aggódást, szenvedélyt, gyűlöletet, együttérzést, és így tovább.
Mindannyian prizmák vagyunk, amelyek a szivárvány színeivé válroztatva metörik a fényt (a szeretet) és az egész szempontjából minden egyes szín (az érzelmek) egyformán fontos. Nem hinném, hogy bármelyik embernek ítélete lenne a szivárvány színeit illetően. Nem mondjuk azt, hogy „ez az ördög színe” vagy hogy ez a szín bűnös”. Az érzelmeiket kifejező emberekkel kapcsolatban azonban ezt tesszük, amikor egyes érzelmeket helyesnek, másokat pedig helytelennek tekintünk.
Amikor egyes érzelmeinket elítéljük, megtagadni vagy elnyomni próbáljuk, az nyomjuk el, akik valójában vagyunk. Ez belül torlaszokat teremt, amelyek megakadályozzák a teljességünk és nagyszerűségünk kifejezését, és ez pontosan olyan, mintha a szivárvány színei közül erkölcsi ítéletek miatt az egyiket kivonnánk. Ezzel megcsonkítanánk és olyan valamivé tennénk, ami már nem valódi.
Nem kell minden érzelmünkhöz igazodnunk, elég, ha elfogadjuk, hogy a részei annak, akik vagyunk. A megtagadásuk olyan lenne, mintha annak a teljes spektrumnak a létrejöttét akadályoznánk meg, amelyet a prizma a fénytöréssel létrehoz. A belső lényegünket alkotó feltétlen szeretet a tiszta lényegével csak akkor kerülhetünk kapcsolatba, ha ítélkezés nélkül magunkévá tesszük az érzelmeink teljes spektrumát.
-Mivel nem volt halálközeli élményem, van-e bármi módja annak, hogy felismerjem és rábízzam magam arra a hihetetlen életerőre, amelyről beszélsz?
-Feltétlenül. Nincs szükség halálközeli élményre ahhoz, hogy felismerd a saját nagyszerűségedet. A tapasztalataim azt tanítják, hogy a bizalom kiépítésének és megtartásának, illetve az egyetemes életenergiával való kapcsolódás érzésének a legjobb módja belülről fakad. Azzal kezdődik, hogy szeretjük magunkat és megbízunk önmagunkban. Minél inkább így teszünk, annál inkább a kozmikus szőttes középpontjában érezzük magunkat. Minél inkább azt érezzük, hogy valamennyien összeköttetésben vagyunk, annál inkább elérjük egymást és segíthetünk a másiknak is, hogy ugyanígy érezzen.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: